Karácsony van, amikor Jézus Krisztus születésére emlékezik a keresztény világ, a nem keresztények pedig a szeretet ünnepét ülik. Az ünnepet, amelynek latin neve Nativitatis Domini, Natalis Domini, a nyugati kereszténység december 25-én, a keleti kereszténység január 7-én tartja. Korunkban a karácsony világszerte - a nem keresztény világban is - a szeretet, az öröm, a békesség, család, az otthon ünnepe, amelyet a Föld minden részén, szinte mindenki megtart.
 A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus a Boldogságos Szűz Máriától született Betlehemben. Ez a születés az üdvtörténet központi eseménye, az egész földkerekségen általánosan elfogadott időszámítás kezdőpontja, ehhez viszonyítva számítják a történelem eseményeit Krisztus előtt (Kr. e.), illetve Krisztus után (Kr. u.). (Jézus születésének évével kapcsolatban valószínűnek tartják, hogy Dionysios Exiguus apát, aki 525-ben máig érvényes időszámításunkat kidolgozta, mintegy négy-öt esztendővel tévedett.) Az Ószövetségi Szentírás prófétáinak jövendölései, a messiási jövendölések e születésről szóltak (Izaiás, Mikeás, Jeremiás, Ezekiel stb.), amelyek a keresztény felfogás szerint csodálatosan beteljesedtek Jézus születésében.
A karácsony szó gyökere valószínűleg a latin incarnatio (megtestesülés), a karácsony eszerint Isten testben való megjelenésének ünnepe, megemlékezés arról, hogy Isten megjelent a földön és az emberekkel van. Más felfogás szerint szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származik: a téli napfordulóra utaló korcun (átlépő) a korciti (fordul, lép) igenévi származéka. E szóval a magyaron kívül csak a keleti szlovákok, a máramarosi ruszinok és a huculok jelölik az ünnepet. A magyarban él a "két karácsony" kifejezés is: a "nagykarácsony" karácsony napja, december 25., a "kiskarácsony" újév napja, január 1.
Az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, ezért kezdetben többféle időponthoz kötötték (jan. 6., április 18., 19., május 20., november 25.). Az első századokban a kereszténység az epifánia, azaz a vízkereszt ünnepén (január 6.) ünnepelte az emberré vált Isten világra jövetelének misztériumát.
 A karácsony időpontja a IV. században különült el a vízkeresztétől és került át december 25-re. (Az ortodox keresztények liturgikus könyveiben szintén december 25. karácsony dátuma, de a régi Júlián-naptárnak a Gergely-naptárhoz viszonyított 13 napos késése miatt január 7-én ünneplik.) 325-ben a niceai zsinat tette december 25-re a születés ünnepét, hogy a Jézus istenségét tagadó ariánusokkal szemben az egyház az ünnep tényével és az ünnepnap megválasztásával is az emberré vált Istent magasztalja. A Mithrasz-kultuszban ezen a napon ünnepelték a pogány Napisten születésnapját és a sötétség feletti győzelmét. Ez a népszerű római pogány ünnepnap, amely az antik számítás szerinti napfordulón volt, alkalmat és lehetőséget teremtett a kereszténység számára a római ünnep ellensúlyozására, illetve új eszmeiséggel való felváltására, Krisztus születésnapja így ellensúlyozta a pogány Napisten születésnapját. | 
